FEKETE ZAJ

Morton Feldman
The Extasy of the Moment

Death on the Earth: halál a Földön. Új, "belső" rovatunkat, a Fekete zajt kezdjük stílusosan a másik, az árnyékvilágon túli oldalról: az 1926-ban született Morton Feldman amerikai zeneszerző halálának tizedik évfordulójára jelentette meg a hollandiai Barton Workshop monumentális, három CD-ből álló vállalkozását The Extasy of the Moment címmel. A két amerikai experimentális komponista (az évek óta egyébként Amsterdamban élő és alkotó), James Fulkerson és Nicolas Collins valamint a dirigálásuk alatt működő Barton Workshop szisztematikusan dolgozza fel a teljes Feldman életművet. A Cage utáni amerikai zene kiemelkedő alakja, a sommás műtörténészi besorolással általában minimalistának nevezett Feldman életműve három korszakra osztható. A rövidebb műveket tartalmazó korai periódusra - a negyvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig - a lejegyzés, a harmónia és a melódia intervalluma felől értelmezett hangzás jelentésének keresése a jellemző. Feldman absztrakt és "analitikus" zenei nyelve a középső korszakban - a hatvanas évek végétől a hetvenes évek elejéig - immár a hosszabb lélegzetű és nem-ismétlődő, pillanatról pillanatra változó, melodikusabb művek felé fordult, hogy aztán - főképp már a nyolcvanas években - figyelmét az ismétlődő, ritmikus ciklusokon és melodikus lejtéseken alapuló narratív struktúrák kössék le. Feldman megkerülhetetlen zeneszerző, a Barton Workshop, amelynek tagjai között most a nagy zeneszerző és zongorista egyéniséget, Frank Denyert is ott találjuk, pedig életművének igen kreatív és hozzáértő interpretátora. (ETCETERA KTC 3003. ETCETERA Record Company B. V., Voorstraat 5, 2964 AH Groot-Ammers, The Netherlands.)

Sound Off

Térségünket tekintve azért vannak már bíztató jelek. Ezek közé tartozik a Jozef Cseres és Michal Murin producerek által szerkesztett
Sound Off
című, tavaly Pozsonyban megjelentetett CD-antológia is, amely (szintén egy lemezsorozat első darabjaként) a Szlovákiában zajló nemzetközi experimentális zenei élet 1995-ös és 1996-os eseményeiből ad reprezentatív válogatást. Az anyag színvonala itt is ingadozó: a roppant gyenge Lois Tundravoice-tól kezdve a szellemes és lendületes Jon Rose - Otomo Yoshihide duón át az elmélyült, home-made-eken játszó, fiatal Michael De Lia produkcióiig széles skálát igyekszik felölelni a Sound Off. A válogatás exkluzív, hiszen nagyon sok szlovák experimentális kísérletről csak innen értesülhetünk. A szerkesztők egyik válogatási szempontja a megszólaló hangszerszobor (így érthető, hogy az amúgy kommerciálisabb zenét játszó Lois miért szerepel három(!) darabbal is a CD-n): a magyar és a többi külföldi hallgató számára igazi csemege például az, ahogyan Blahoslav Rozbořil fiziofonográfja vokális környezetben megszólal. A CD hangbéli érdekességén túl külön figyelmet érdemel Jozef Cseresnek a bookletben szereplő szlovák és angol nyelven olvasható, értő, teoretikus, gondolkodásra inspiráló rövid esszéje, amely a Sound Off célkitűzéseit az experimentális zene esztétikájával együtt tárgyalja. (SNEH CDOO1. SNEH, Jakubovo nám. 12, 811 09 Bratislava, Slovakia.)

Crossing Borders

Life on the Earth: élet a Földön. A halott Feldman után következzenek a "most születők". Ugyancsak (az ezúttal producer) Fulkerson nevéhez köthető a Crossing Borders címmel 1997 őszén megjelent CD-antológia is, amely egyúttal az Arnhemben és Düsseldorfban működő European Dance Development Center experimentális táncosokat és alternatív színjátszókat képző, nyitott szellemű művészeti iskola lemez sorozatának első darabja is. A "zeneszerzők mint táncosok, a táncosok mint zeneszerzők" mottóval megjelent album valóban a fiatal (az 1973-ban született Anne Eisensee talán köztük a női benjámin), még ismeretlen alkotók munkáiból válogat. Hűen az EDDC szellemiségéhez, a színház (és a tánc) zenével kommunikáló alkotóit veszi sorra a Crossing Borders. A CD-n szereplő darabok között hagyományos és unalmas kamarazenét, altern(arr)atív technót és ritmikus, experimentális dzsessz-rockot vagy sampleres music concréte-tal kísért énekbeszéd-műveket is találunk. Érdekesebb hangzásokat főleg az osztrák Eva Tremel, a finn Hannu Huuskonen és a már említett dán Anne Eisensee műveiben hallhatunk. Az ingadozó színvonal ellenére maga a kezdeményezés kitűnő ötlet, kíváncsian várjuk, hogy mikor lesz hazánkban is hasonló (alternatív) tehetségkutatás. (EDDC001. HKA / EDDC, Nijhoffstraat 42, 6821 BM Arnhem, The Netherlands.)

Toward the Margin

Sound off, vagyis távolodni a hangzástól: ez akár az új Evan Parker Electro-Acoustic Ensemble zenéjének is a mottója lehetne. Hiszen Toward the Margin című új CD-jükön az angol improvizatív zene egyik "nagy öregje", Evan Parker, aki évtizedekkel ezelőtt (többek között sajátos körlégzéses technikájával) megújította a rögtönzéses szaxofonzenét, az utóbbi években úgy tűnt, hogy nem képes már radikálisan továbbfejlődni. Ennek a hitnek mond ellent ez az új album: Parker és zenésztársai (Barry Guy, Paul Lytton, Philipp Wachsmann, Walter Prati és Marco Vecchi) elektronikus környezetben működő improvizációjukkal a tőlük szokatlan, főképp az AMM által kiharcolt spirituális alkotói attitűd (ez a viszonyítás egyáltalán nem idegen, hiszen a lemezen két darab címe is az AMM-re utal) individuális változatát szólaltatják meg. A zenekar tagjai a viszonylag halk, gyors interakciókon alapuló, jórészt akusztikus és speciálisan angol ún. rovarzenével (insect music) szemben most az egymásra épülő, mentális struktúráját tekintve komplexebb és nagyobb zenei mondatokat tartalmazó gyakorlatot választották. A Toward the Margin kitüntetett állomás, s a CD külön érdekessége, hogy az utóbbi években a főleg idiomatikus dzsessz albumokat kiadó mammutcég, az ECM jelentette meg. (ECM 1612. ECM Records, Postfach 600 331, 81203 München, Germany.)

Morton Feldman
In Memory of Nikki Arane

Anglia legtöbb improvizátorával szemben a New York-i Lower East Side mozgalomból és a Knitting Factory koncerttermeiből kinőtt amerikai rögtönzők a zenei informelt gyakran keverik más műfajokból átvett hangkép-idézetekkel is, emellett szeretik hangsúlyossá tenni alkotói gyakorlatuk konceptuális oldalát is. Ennek a működésnek klasszikus példája a nemrégiben megjelentetett (valójában 1980-ban rögzített felvételeket tartalmazó) In Memory of Nikki Arane című Eugene Chadbourne - John Zorn CD is. Az azóta eltelt tizennyolc évben a két alkotó nagyon különböző utat járt be: Chadbourne rendkívül expresszív, a hallgató számára felszabadító (a kommersz zene tabuit alaposan döntögető) country-, beat- és rockzenei dekonstrukciókat végez zenekaraival, míg Zorn improvizációs tevékenységét saját zeneszerzői gyakorlatába integrálta. A Nikki Arane-nak (aki egyébként Stanley Kubrick The Killing című filmjében egy dzsesszrajongó mesterlövész, a lelke mélyén pedig vérbeli nomád hippi volt) ajánlott improvizációkban Zorn a rá olyannyira jellemző fúvóshangszer-darabkákon, játéksípokon szólal meg, Chadbourne pedig egyszerre rendkívül technikás, virtuóz, ugyanakkor vérfagyasztóan destruktív gitárjátékából ad ízelítőt. Az emléklemez (a fekete zajmezőkön Nikki Arane is nyugodjék békében) a pillanatról pillanatra változó, interaktív, a zenei humorral élni tudó amerikai improvizatív zene kiemelkedő alkotása. (INCUS CD 23. Incus Compatible Recording and Publishing Ltd., 14 Downs Road, London E5 8DS, England.)

Mats Gustafsson Impropositions

Amennyiben a fekete zaj, mint a rovatunkra utaló allegória az informel, virtuális (és audiovizuális) zenei horror vacuit is jelenti, akkor mindennek sötét fenyegetése nem érvényes a svéd Mats Gustafsson Impropositions című multimédia CD-jére, hiszen itt a hang-kép anyag a Quick Time felinstallálása után könnyedén lefuttatható. Gustafsson (aki az 1997 decemberi IV. Szünetjel Fesztivál vendége is volt) albuma a képi és verbális dokumentáció (bibliográfiai adatok, az általa használt fúvós hangszerek, így a home-made, félig fuvola, félig pedig szaxofon flútofon bemutatása stb.) valamint vizualitás (Lotta Melin táncos révén pedig előadóművészet) és improvizatív zene szellemes egymásra találása. Gustafsson a képi információkkal növelt CD-n lejátszik egy-egy svéd absztrakt expresszionista vagy éppen a konkrét költészet "szöveggesztusait" kihasználó festményt úgy, hogy csak az állóképek mozognak. Ez a tablószerűség a hetvenkét perces audio részben is megmarad, hiszen saját szólópályájának keresztmetszetét néhány jelentős svéd experimentális zenész témájával is gazdagítja. A multimédia kihasználtsága persze a virtuális könyvtár CD-hez tartozó, nyolcvannégy oldalas, komoly művészi igényű, érzékeny fotókat, színes festményeket és egy átfogó zenei tanulmányt is tartalmazó könyvvel teljes. Gustafsson a fiatal zenészgeneráció olyan markáns alakja, aki már színpadi jelenlétével (anélkül, hogy hangszerét megszólaltatná) is erős, koncentrált aurát képes teremteni; olyasmit tud, amit csak kevesen: az improvizáció első időpillanatát hangsúlyossá tenni. (PSCD 99. P.O. Swedish Music Information Center, Box 273 27, S-102 54 Stockholm, Sweden.)

Erbsline Das Boot

Improvizatív zenét tartalmaz a svájci Erbsline Das Boot című CD-je is azzal együtt, hogy az albumon szereplő Amöbe ciklus rögtönzései egyetlen összefüggő, prekoncepcionális elektroakusztikus zenévé állnak öszsze. Az első, harminchárom perces zerstört alcímű rész a két dobos (Max Oliver és Martin Gantenbein), a basszusgitáros (Jan Schlegel) és a gitáros (Luigi Archetti) folyamatos, végig azonos intenzitással(!) előadott, szédületes "sebességű" és erejű improvizációja, míg a második (lebt) darab egy huszonnyolc perces, am(ö)bient rögtönzés. Az Erbsline a második évezred küszöbén még a tapasztalt experimentális (és / vagy kortárs?) zenét hallgatók számára is képes újraértelmezni az interaktív hardcore improvizációt és a hosszúra nyújtott, a minimálzene alkotói attitűdjéből és az effektzene szokatlan hangtartományaiból eredő ambientet. A 2000. évhez közeledve nem számít újdonságnak, ha valaki a "kompakt-hordozó" interaktivitását is kihasználja: az Erbsline esetében ez azt jelenti, hogy a CD-n szerepel egy harmadik, Amöbe spielt című multimédia játék is. Ezt azonban (valószínűleg a hordozó hibája miatt) nem tudtuk lejátszani, ezért kedves olvasó ehelyett képzelje ide magát a nagybetűs Tiszta Fekete Zajt. (M&,F 97-01. MASS & FIEBER, P.O. Box 1901, CH-8026 Zurich, Switzerland)

Rune Lindblad
Death of the Moon

A Fekete zaj végén ismét vissza kell térnünk a halottakhoz. A szintén svéd Rune Lindblad az a zeneszerző, akit az utóbbi egy évben kezdett a kortárs művészeti világ megismerni. Az 1923-ban - három évvel Morton Feldman előtt - született és 1991-ben elhunyt zeneszerzőnek életében egyetlen kis- és egyetlen nagylemeze jelent meg, s csak most, halála után hat évvel lát majd napvilágot teljes életműve. Ennek a sorozatnak az első darabja a Death of the Moon című C D, amely 1953 és 1960 között készült korai elektronikus és konkrét zenéit (music concréte) tartalmazza. Az eredetileg autodidakta Lindblad a mai zaj- és samplerkísérletek egyik pionírja, aki műveit ugyan még nem a mai hangminta-szintetizátorokkal vagy modulátorokkal készítette (hiszen szalagokkal és oszcillátorokkal dolgozott), de mindenképpen a kommunikatív és (a hangok természetes, belső működése által a világot) modellező, improvizatív elektronikus zenei metanyelvet hozott létre. Ráadásul az életében a közönség és a művésztársadalom által egyaránt mellőzött Lindblad zenéje a "nagy nevek", a mára kissé poros és akadémikus Stockhausentől, Beriotól stb. függetlenül jött létre. Az experimentális filmezéssel és a festészettel is kísérletező Lindblad többszörösen is megelőzte korát: amit a közönség mondjuk 1957-ben "tiszta kínzásként" (pure torture) élt meg zenéje hallgatása közben - és még koncertje befejezése előtt visszakövetelte a belépők árát -, azt ma is sok "szakértő" értetlenséggel és idegenkedéssel fogadná. Death on the Moon: halál a Holdon. (DIDX#048278. Pogus Productions, P.O. Box 150022, Van Brunt Station, Brooklyn, NY 11215-0022, USA.)