Szemerszky-Novák Dorottya

A kiállítás kozmikus látványképei eszembe juttatták azokat a gyermekkori élményeimet, amikor a füvek, lepkék, dongók között heverészve csodáltuk az angyalarcú bárányfelhők vonulását. "A lélek nem felejt". Ancsel Éva axiómája. Az örök idők, idődimenziója tovább él bennünk.

Szemerszky-Novák Dorottya magával hozta ide elénk a maga kozmikus bárányfelhőit. Egyéni sorsának küzdelmeiben már-már a felcseperedő ifjú megtapasztalhatta, a közel-távol keleten, sokfelé élve, napjaink apokalipsziseit. Művészi energiáit, a föld, a tűz, a víz, a levegő, az éter, s benne az elme értelmével, az emberek hamis egójával együtt kapta, hogy valamiképpen győzze le a világ ellenállásait. A személyiségével önteremtő módon őszintén hiszi az emberek jóságát, szeretetét is. Együtt érző mivoltával korán öntörvényű művésszé érett.

A művészeti élet korunk "izmusokban" történő gondolkodása csupán ürügy saját gesztusai és önkifejezési vágyának megvalósítására. Nem kis dolog, hogy el tudta határolni magát a szokványkonvencióktól, melyeknek csapdáiban sok-sok kortárs művész szenved.

De Novák Dorottya, abszolút kreatív, bátor és átgondolt alkotóművész. Stílusa profánsága mellett, egységesen teremtő jellegű.

A világ híres művészei közül mint Jackson Pollock, Veszelszky Béla, Korniss Dezső, Paul Jenkins gondolkodás módjához csupán analógiákon keresztül közelíthetünk. Sajátos vizualitása és anyagkezeléséből sugárzik. Hogy imád szabadon alkotni. Ezért látványkincsei frissek, magával ragadóak, egységesek. A transzavantgard lírai kozmikus gesztus absztraktjai, látványhordozói nem mindennapi módon elegánsak, esztétikusak. A kiegészült térillúziói kifejezik totalitásukban, a mai személytelen (globális) ember reflexióit, magányosságát, a születés-halál cirkuláris folyamatában. Áttételesen utal "itt és most" pillanatára, hogy a test béklyóitól nem tud megszabadulni a lélek. Miként a híres ismeretlen szerző Dorneus írta a XVIII. században: "e compedibus corporis". A vizuálisan túltelített művészetrajongóknak, hogyan lehetséges látványélményeket nyújtani ma?

"Igen mondtam a kis hercegnek, - akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan." (Antoine de Saint-Exupery)

A Művésznő képein az élet megszámlálhatatlan hajszálereivel szimbolikusan behatolnak az UNIVERZUM úszó fátylainak textúráiba. A törésvonalakon át közelítenek várt reménységeinkhez a végtelenség kábulatában. A kapcsolódások és szétválások lüktetésében, a metaformák sokasága él együtt a világplazmában. A felületi mozgás formák megborzongtató nyugalmával hatnak szépségesen. Dante pokla, purgatóriuma, paradicsoma a keletkezés és pusztulás örökkévalóságában.

A fényfolyóban a fényrózsa s így "Földi szemnek láthatóvá lész alkotója benne." (Dante Alighieri) "A matéria észlelése a gondolat fénye." (Massimo Scaligero)

A lelkes alkotó sajátos hajszálereivel spontán rajzol jól látható féldrágakő hatású intarziás vonalkötegek közé, keresve elődeink és az eltűnő magunk arcvonásait. A kozmosz rend nem csupán végtelen káosz.

Belsőnkből határozzuk meg létünket, akaratunkat. Novák Dorottya előkelően kezeli az anyagokat, tisztelve lelki tulajdonságaikat. A művek amorfos természetfelettisége hozzásegít földi szerepléseink megértéséhez.

Pilinszky János költő mondta (az ambíció és realitás kapcsán)"Egy szép napon arra ébredünk, hogy ami a színpadon történik sehol sincs jelen."

Az őrangyalok örök lelkének nem látható szépsége a Föld-Porszem emberének megfoghatatlan! S csak mobilszellemé alakulva láthatjuk itt a képeken, a misztikus panteizmus apoteózisát, megdicsőülését. Mi a térré vált síkok pillanatlényei akaratlanul összekapaszkodunk. - Félve, együtt várva boldogulásunkat. Mi várhat vajon még ránk? Talán a cirkáló fények játéka, vagy a szuper matt tejüveg homályos szépségének titka, vagy amint a Napszél ide-oda fújja porszem emberét!?

Tisztelt Embertársaim! Művészetbarátok!
A pitypangos egykori kislány megfújta az Univerzum Bóbitáját. Epoxigyantával készült művei puha látszatot keltve szabadít meg töprengéseinkből. A festészet és az iparművészet határán felbukkanó látványai harmonikusan sugározzák az adott tér fenségét. Bennünk a lélek-szellem megunhatatlan szuper finomságaival reinkarnálódik. Ez a képi átírás esztétikai üzenete.
A még nem látott ESZTÉTIKUMOK ethosza, melyek lekötik figyelmünket és fokozzák megújhodásunk erejét. Elfelejtve az élet fájdalmas göröngyeit, faktúrás mindennapos stigmáit. S ünnepi hangulattal kitöltik szívünket.
Itt a Rodin Galéria Paradicsomi kapujában emlékül hozom Sopronból, az ott található őskőzetek üzenetét! "És mégis mozog a szép."

Fogadják szeretettel
Szemerszky-Novák Dorottya festőművész
és a Világmindenség üzenetét.