art home     művészek     events - események     articles - irások    self Portraits       artLine Events RSS     napja

TÖMÖRLÁTVÁNY

Szabó Benke Róbert sztereófotói
Elmozdulás. Félálomban arra gondolok, mit lát az ember, fél szemmel az álom és fél szemmel az ébrenlét határát figyelve, mozdulatlanul. Itt lehetetlen két szemmel egy látványra fókuszálni, hiszen nincs sem kész látnivaló, sem élesre állított látókészülék. Az agy hezitál. Belemosódunk a követhetetlenbe.

Az ember két szemmel érzékeli az őt körülvevő világot. A teret csak két szemmel együttesen észleljük. Mindkét szem egy-egy, egymástól független, önálló (valóság)képet közvetít az agyba. Az agytevékenység eredménye, hogy a két képet egymással összefüggésbe hozva, egyesítve, a valóságot - annak tényleges viszonylataiban, arányaiban - térben, a valóság (a valódiság) érzetét keltő képben összesítve látjuk. (1)

Elhomályosodás. Nem kívánom tisztán látni a világot. Kristálytiszta tekintettel, szikrázó tekintettel, mint régi hajnalokon a hó, iskolába menet. Hunyorogni akarok, a hidegtől könnyes pillákkal, fél lábon csúszva a jeges járdán. Félvállról venni, amit mutatnak. Félvállról venni, amit eltitkolnak.

A binokuláris vagy két szemmel látás jelenségén alapul a sztereoszkópikus vagy térhatású fényképezés, amely a valóságot három dimenzióban ábrázolja. Az elnevezés Charles Wheatstone-tól (1802-1875) származik, aki a sztereosz (= térbeli, maradandó) és a szkopein (= nézni) szavak összevonásával alkotta. Magyarországon a múlt században "tömörlátvány"-ként fordították, de ez a fogalom nem tudott (...) meghonosodni. (1)

Tömörítés. Egy szemmel látni két képet, vagy két szemmel látni egy képet, ez itt a kérdés. (Ez maradandó.) (Ezt nézhetitek.)

Ha egy közeli tárgyat előbb az egyik, majd a másik szemünkkel szemlélünk, a két kép közötti különbség "szembeötlő". A jelenséget először Euklidész figyelte meg... Wheatstone 1832-ben elsőnek ébredt rá arra, hogy a szemünk által észlelt látvány mesterségesen is előidézhető. Két, egymástól alig eltérő nézőpontból egy-egy, a jobb, ill. a bal szem által észlelt képnek megfelelő rajzot készített. A rajzokat az általa felfedezett sztereoszkópban úgy helyezte el, hogy mindkét szem csak egyetlen, a másiktól némileg eltérő képet észlelt. (1)

Szertelenség. A szerző: kaméleon. Talán húsz éves, talán kétszáz. 1994 óta modellként dolgozik a divat világában. 1995-től bővíti tevékenységi körét mint koreográfus, stiliszta, dj. Tíz éve foglalkozik fotográfiával. (5) Íme, néhány jelenet képi világából.

Így egy magyar lap (...) közli, hogy a porosz főváros műboltjaiban némi idő óta látható igen sok daguerreotyppel készített arczkép közül "néhány csak nem nevetségig csunya. Nagy, idomtalan kezek, lehúnyt szemek, fintorgó mosoly, fölpeczkelt, erőtetett magatartás, mindenek fölött pedig művészi közvetítés által nem gyöngített rutság". (2)

Elgyöngülés. Lehet egy fotózott fej "rut"? Mit közvetít, ha nem gyengíti művészi láz? A nyolcvanas évek elején megjelenő új kép expresszionista piktúrái testek fölött lebegő fejeket, fejek fölött lebegő kalapokat ábrázoltak. A levitáló fő az Agy elszakadását szimbolizálja, a Szívtől és a Genitáliától? (és a Lélektől?) És a kalap?

Oszvald Antal már 1856-ban stereo fényképsorozatokat árult, nézőszekrényekkel együtt nádor-utczai üzletében. Ez az eszköz évtizedekig nagy divat maradt. (...) Veltée Lajos, párisi mutatványos, pl. 1860-ban mutatta be Pesten "tömörlátvány", azaz stereo-képeit. Ebben az anyagban láthatóak voltak híres emberek fényképei, pl. IX. Pius pápa arczképe "személyesen levéve". (...) Egy sorozat a tizenkét leghíresebb párisi színházművésznő arczképét mutatta. (2)

Összemosódás. Ők színészek. Nóra, Olga, Miskin. Tudják, hogy nézzük, látjuk, csodáljuk őket. Föloldódnak a camera obscurában. Én már nem hiszek bennük. De szeretem őket. A fiam is színész lesz: Ábel a metropolisban, Ábel a cybertérben, Ábel a mélyűrben. És a születendő öccse vagy húga is. Ha ránézek, ketten néznek vissza: ez vagyok én.

Voltak köztük ismeretterjesztő, földrajzi és zoológiai képek: "Krokodil a zátonyon a Nil folyamban", meg "Tanyázó angolok Malabórnál". (...) Voltak kis anekdotikus tartalmú életképek, mint a "Csodadoktor", "Ószertár", ezek között olyanok is, amelyek kellemesen borzongatták a hátat, így "A gyilkos az oltárnál". Végül nem kis vonzóerőt gyakoroltak azok a képek, amelyek a közönség alantasabb ösztöneire apelláltak: "Két nő a demi-mondeból", "A titkos viszony". (2)

Túlfűtöttség. Ezek a fotók finomak. Van bennük valami mondén elegancia. Mondjuk: Artista, Manier, Tatu. "Artisták bolondja - bolondok artistája." Pedig nincs ruha, nincs fehérnemű, nincs frizura, nincsenek kiegészítők. Talán még smink sincs. A fejek teljesen mezítelenek. Titkos viszonyt ígérnek: soha.

Can these three-dimensional, living nudes be merely a curiosity left over from days gone by? If our most powerful instinct, the desire to love, were transient and perishable, with no claim to past or future, this could be true. But, the gods be praised, such is not the case. (3)

Elérzékenyülés. A Nazarieff-album sztereó aktjai között van egy kedvencem. Pierre Louys munkája, színezett "sztereoszkópikus imázs" papíron, 1895-ből. Édes, tizenhat éves lányka egy öblös, virágmintás fotelban. Pajkos tekintet, egyenesen a kamerába, egyenesen a szemedbe. Apró, savanyú nyári almák a mellei. Teljesen széttárt combok. Tenyérrel szorosan közrefogott, teljesen sima pinafüge. A két kép között árnyalatnyi a különbség: talán a bőr sápadtsága, talán a tekintet csillogása. A bal oldalon még szűz - a jobb oldalon már nem.

A fotóportré zárt erőtér. Négy képzeleti mozzanat kereszteződik, ütközik össze, változik benne. A fényképezőgép lencséje előtt egyszerre vagyok az, akinek hiszem önmagam; akinek láttatni szeretném magam; az, akinek a fényképész hisz; és az, akit a fényképész művészetének bemutatására használ fel. Más szavakkal: különös folyamat ez, állandóan utánzom önmagam, és ezért valahányszor fényképeztetem magam (vagy hagyom, hogy fényképezzenek), óhatatlanul elfog az érzés, hogy valami nincs rendben (mint a lidérces álmokban). (4)

Bekeményítés. Minden rendben van, mint a lidérces álmokban. Egy az Isten. Egyszárnyú madarak. Féleszű barát, félszemű szerető. Egy tenyér, ha csattan. Egykedvűség, stb. Ez a realitás. Csak kettőnek látjuk őket.

Tsss


(1) Szilágyi Gábor: A fotóművészet története. Képzőműv. Alap Kiadó, Bp. 1982.
(2) Kreilisheim György: Régi magyar fényképezés. Officina, Bp. 1941.
(3) Jacques Cellard, in: Serge Nazarieff: Stereo Nudes 1850-1930. Taschen, Köln 1993.
(4) Roland Barthes: Világoskamra. Európa, Bp. 1985.
(5) Nyugalmunk tengere: Szabó Benke Róbert fotói. In: Volt Magazin 14. sz., Bp. 1994.



artissimo

artLine

artGallery művészek alkotásainak galériája

artLine         sitemap        
artLine Galéria sun-eyes




artLine
- út a kifejezéshez -
Világra szóló, Világnak való

Triceps - Tsss: Szabó Benke Róbert sztereófotói
artLine (CC) rubinstein 5711


Webdesign Katalógus 2013 artissimo gallery Retorika - HangÁr Hangművészeti - Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop.hu a kultúra nézőpontja Művesz Világ Online Nyomtatószerviz




art coloured művészet színes

artList TOP100








this is the END... Triceps - Tsss: Szabó Benke Róbert sztereófotói ...up