Geometrikus Gondviselés

Dream Team: Virtuális Édenkert

Merre tart a világ? A múltból a jövőbe? Vagy a jelenből a semmibe? Vagy a jövőből a végtelenbe? És, mi lesz veled, emberke? Az Éden elveszett - belezuhanhatsz a káoszba, a horror vacui fekete lyukába, a személytelen átlényegülés fraktálködébe. Jön, ami nem volt, és aminek nem kellett volna lennie.

Milyen sorsot jósol nekünk az álom, a művészet? Kitesszük a lelkünket közszemlére?

Négyméteres acél oktaéder uralja a szín/teret, benne az isteni Teremtő, az ördögi Ősanya, a paradicsomi pár, a Gyermekek. Négyük szigorúan koreografált léte vázolja, felületesen, korlátolt lehetőségeinket. Rohanás a civilizációkon át, történelem nélkül, csak az emberi viszonyrendszerek tükrében. Sikertelen sorozatok. Teremtés, eredendő bűn és eredeti élet, százszoros kicsinyítésben. Alien-szülés, idegenek szerelme és harca, koitálás ismerős szemű szörnyekkel. Pörgés önmagunk körül, ahogyan egy üstökös kergeti a saját farkát, magányosan, a kozmikus időtlenségben. Végtelenített mozgás-sorozatok, a nem-történés terében.

Ilyen lenne? Ellenállhatatlanul dübörgött az acid elektronika, rámozdultam a lüktetésére. És arra gondoltam: Nem hiszek ennek az előadásnak.

Mit ad hozzá a Teremtés Könyvéhez? Nincs virtuális édenkert, csak a költők és computer programozók képzeletében.