Csokonai: Az özvegy Karnyóné
s két szeleburdiak

Új Színház

Szegény Csokonainak volt elég baja a maga korában is, most azonban az a baj vele, hogy kétszáz évvel ezelőtt élt és értelemszerűen nem mai magyar nyelven írt. Az ő magyarja meg a mi szennyezett magyarunk közötti különbségek miatt kicsit rizikós színpadra állítani a Karnyónét két évvel az ezredforduló előtt. Talán, ha lenne egy jó magyar fordítás... Ez még viccnek is rossz, és az Új Színházban örvendetes módon hittek abban, hogy ma különösebb átdolgozások nélkül is felfogható a nagy poéta burjánzó nyelvezete.

Azt csak műszeres vizsgálatokkal és írásbeli tesztekkel lehetne megállapítani, vajon egy mai átlagnéző hány százalékát fogja fel az előadás szövegének. Amúgy, ha időközben el is veszítjük a fonalat, nincs nagy baj, gyönyörködhetünk a mondatok puszta hangzásában, mintha közeli nyelvrokonainknál ülnénk a színházban. Néha akkor is nevetünk, ha nem értjük egészen tisztán a szöveget, mert az is elég, ha csak ágálnak, szomorkodnak, hadonásznak a színen.

Lázár Kati akár halandzsázhatna is, nem tud olyat csinálni, ami ne fakasztana nevetést. Nyöszörög, sápítozik, fortyog, ő nem csak Karnyóné, hanem vasorrú bába, cigány Mári és férfifaló szipirtyó egy személyben. Öngyilkossági jelenete színháztörténeti nyalánkság: Déryné halhatott meg ilyen látványosan szentimentális tragédiák fináléjában. Gyermeke, a debil Samuka láttán valóban kételkedni kezdünk Nagy Mari színművésznő mentális épségében és nemi hovatartozásában.

A színen szerencsére senki sem veszi magát komolyan, így felhőtlen komédiázást látunk, sőt dalbetétek fejelik meg a hangulatot. Ebből az egyvelegből jól kiválik az egyetlen zavarbaejtően komoly pillanat, amikor a Csokonai önképének tekinthető Kuruzs (Schlanger And rás) verset mond és hát nem igazán figyel rá senki. Csokonai nem játszott realizmust, számára a színház még közelebb állt a költészethez, így megtehette azt, hogy a darab végén tündérek segítségével feltámasztotta a holtakat.
A játék lényege: megmutatni a jót és rosszat, aztán nevetni azon, hogy ez csak játék volt, ez nem a való élet. A való életben ugyanis mintha a tündérek elakadtak volna valahol, kezükben a happy enddel.