Szűrővizsgálat

Stúdió "K"

Meghallod a sorszámodat, és nincs mese, be kell menni... Így kell bemenned a Szűrővizsgálatra a Stúdió "K"-ba, ahol te is csak egy sorszám vagy, akár Josef K., aki a Stúdió "K" előadásában szűrővizsgálatra érkezik. A helyzet ismerős.
Mész egyik helyről másikra, adatokat kopácsolnak az írógépen, riasztó fémszerszámokkal matatnak a testeden, és közben hallgatnod kell a hibbant orvosok magánszámait. Még nem vagy beteg, de lehetsz. Aztán kiderül, a zárójelentésedet nem írja meg helyetted senki, az orvosok is betegek, a betegek is orvosok, és hiába tiltakozol, kezded magad egyre jobban érezni közöttük.

A Stúdió "K" játékterében látszólag zárt és egységes világot találni, ám ezen belül minden végtelenül torz és valószerűtlen, akárcsak az álmokban. A cselekmény és a gazdag tárgyi világ ugyan emlékeztet a valóságra, de a valóságnak csak töredékei szűrődnek át a színpadra, közöttük az összefüggések teljesen összezavarodnak. Több mázsa ócskaságot hordtak össze: vaságy, teknő, üvegek, kanalak, körmönfont fémszerkezetek, de ezeket a legritkábban esetben használják arra, amire tényleg valók. A tényleges funkciónál fontosabb a tárgyak érzéki hatása, ezért elég, ha orvosi műszerek helyett fémkanalakat csörgetnek, a zsigerek helyett csirizben turkálnak és vér helyett szódavíz spriccel a műanyagcsövekből.

A nagy ötletbörze néha már a úttörőtáborok bemutatkozó műsorainak infantilitását súrolja, de a poentírozott szöveg mellett épp ez a sok hülyéskedés teszi színházzá a Szűrővizsgálatot.

A Stúdió "K" színészei mintha egyenesen élveznék a nézők közvetlen közelségét, ők valószínűleg éppen egy nagy színpadon lennének görcsösek és elfogódottak. Mi pedig röhögünk, röhögünk aztán szorongunk, ahogy kezd gyanússá válni, hogy itt mégsem csak egy egyszerű szűrővizsgálatról van szó. Josef K. bekerül, tiltakozik, lázad, aztán a hülye Bruder egyre szimpatikusabb lesz, végül már egy tálból zabálják a nokedlit, táncolnak, üvöltenek bele a vakvilágba. Josef K. elvegyül és jöhet a következő sorszám...