AVANTGÁRD A HARGITÁN

Stúdiók, ha találkoznak. A Stúdió "K" egy hétre vendégül látta a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió társulatát. A két csoport közösen vett részt tréningeken: mozgás, beszéd, improvizációs gyakorlatok. A figurásokkal, elsősorban vezetőjükkel, Szabó Tiborral folytatott beszélgetéseim során ismerkedtem meg színházuk meglehetősen sajátos történetével és helyzetével.
Gyergyószentmiklós húszezer lakosú kisváros Erdélyben, itt alapított 1984-ben néhány fiatal mérnök amatőr színtársulatot. Az ígéretes kezdeményezést később felkarolta a város és az egyre figyelemreméltóbb kísérleti előadásokat (Übü király, Vérnász, Manole mester) létrehozó társaság belenőtt egy (magyarországi szóhasználattal élve) alternatív színházi létezésbe. Néhány elszánt ember avantgárd színházat csinált a Székelyföldön, annak mégcsak nem is a központjában.
Újabb fordulatot hozott 1990, amikor az új politikai rendszer keretei között lehetőség nyílt rá, hogy a Figura hivatásos társulattá váljon és Erdély hetedik magyar színháza legyen. Változatos kísérletezés folyt továbbra is, bemutatták Lantos László Beckett nyomán készült művét Koponyatorony címmel, Mrożek drámáját, a Ház a határont, a Tékozló fiú című misztériumjátékot és Balassi Szép magyar komédiáját. Majd 1994 januárjában a csoport egyik a kezdetektől meghatározó egyéniségének, Bocsárdi Lászlónak (aki időközben elvégezte Marosvásárhelyen a rendező-szakot) a vezetésével egy csapat színész Sepsiszentgyörgyre szerződött, a Tamási Áron Színházba. A kezdeti elképzelések közös előadások létrehozásáról szóltak, de néhány darab után (Kasimir és Karoline, Iphigénia Auliszban, A hazug) a két színház együttműködése megszakadt, a Figura Stúdió önállóan működött tovább. 1996 decemberétől Szabó Tibor vezeti a színházat, aki Sepsiszentgyörgyről tért vissza, hogy újjászervezze azt. Mindjárt tavasszal nagy érvágást jelentett, hogy a megújult társulat öt tagját felvették a marosvásárhelyi főiskolára. Ez egyrészt pozitívum, mert mutatja, hogy jó irányba indultak, másrészt lehetett elölről kezdeni a társulatépítést.

Figura jelenleg nagyon furcsa helyzetben van. Erdély hetedik magyar színháza ugyan, de nem egy a hét közül, hanem a hetedik, a legkisebb testvér, sajátos köztes létben amatőr és profi működés között. Van nyolc státuszuk és öt külső munkatársuk. Évente két bemutatót tudnak tartani, bérelt helyiségekben próbálnak és sokat tájolnak Hargita megyében.

1990 óta többször is felmerült, hogy Hargita megyének is szüksége lenne egy színházra (Sepsiszentgyörgy Kovásznában van) és ennek alapját a megyeszékhelyre, Csíkszeredába költöző Figura Stúdió adhatná. Ebben az esetben sokkal jobb anyagi helyzetbe kerülne a Figura, hiszen fenntartását Gyergyószentmiklós városától a Hargita megyei költségvetés venné át, ugyanakkor tovább éleződne - most is fennálló - különleges helyzete, hogy egyszerre kétféle hagyománynak igyekszik megfelelni. Egyrészt folytatni szeretnék az ős-Figura kísérletező törekvéseit, másrészt tekintettel kell lenniük a konzervatív székely falvak ízlésére is, ahol a műkedvelők máig gyakran adnak elő népszínműveket. Szabó Tibor bizakodó a jövőt illetően. Szerinte vállalható a kettős kötődés, ezt mutatja a mostani évadjuk is. Legutóbbi bemutatójuk a lengyel avantgárd klasszikusának, Witkiewicznek a drámája, Az őrült és az apáca volt Árkosi Árpád rendezésében, utána pedig a "Hargita" Székely Néptáncegyüttes kérte fel őket, hogy adjanak elő közösen egy népszokásokra épülő dramatikus játékot. Szabó Tibor jó esélyeket lát a színészgondok megoldására is. Erdélyben jelenleg két helyen, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is képeznek magyar színészeket, és az évente végző tizenöt-húsz embernek nem tud lehetőséget biztosítani a hat magyar színház. Tehát, ha a megye segítségével sikerül bővíteni a színház anyagi lehetőségeit és képesek lesznek vonzó munkakörülményeket bizosítani a friss diplomások számára, akkor nincs akadálya annak, hogy akár Gyergyószentmiklóson, akár Csíkszeredán felnőjön a legkisebb testvér, a hetedik végre önmaga legyen.

---

A Figura Stúdió tanulmányútjának az is része volt, hogy minél több előadást igyekeztek Budapesten megnézni. Egy hét alatt kilencet sikerült, ebből hármat a vendéglátó Stúdió "K"-ban. Talán valamilyen keresztmetszetét adták Budapest színházi életének ezek az egymástól nagyon különböző produkciók, ezért lehet érdekes az a néhány véleménytöredék, ami arról tudósít, hogy milyennek látszottak a budapesti előadások egy erdélyi kisvárosból érkező fiatal színészek szemével.



Szentivánéji álom (Bárka Színház) "Számomra az utóbbi évek legnagyobb színházi élményét jelenti, valószínűleg elfogult vagyok, mert Udvaros Dorottya a kedvenc színésznőm, és most láttam élőben először játszani, az előadás alatt egyszer sem néztem az órámra, nem figyeltem a többi nézőre és ez nem semmi, mert négy órát tartott a játék" "a színészek (főleg Béla) munkája tetszett, hogy színész és néző együtt élvezik a játékot" "nagyon jó végig a hangulat: a hinták miatt, és mert a színészek mindig képesek meglepetéseket okozni" "nézőként is valóban részt vettünk az előadásban" "az összjáték nagyon erőteljes, maximálisan kihasználnak minden helyzetet és nyelvi lehetőséget"



Művészet (Katona József Színház) "...nagyon jól megformált karakterek, tisztán követhető emberi viszonyok, a középpontban egy fontos kérdés: mi a művészet? Lehet, hogy holnap az én barátom is venni fog egy fehér vagy egy fekete képet..." "három ember nagyszerű játéka teljesen kitölti a teret és leköti a figyelmet" "nyitva hagyja az előadás azt a kérdést, hogy kinek van igaza a szereplők közül, a néző döntheti el"



Alakoskodók (Sámán Színház) "a Sámán név miatt valami egészen mást vártam, de így is jó volt újra felfedezni, hogy mennyi minden közölhető szavak nélkül, csak a testet használva" "soha nem volt még hasonló élményem, nagyon együtt volt minden: az emberi kapcsolatok, a tánc és a dobok hangja" "a különböző totemállatok megjelenése egy ősi, ösztönökre épülő világot idéz fel, jelen vannak ugyan a civilizáció kellékei, az asztal és a szék, de nagyon fontos mozzanat, hogy ezek nem stabilak"



Othello (Budapesti Kamaraszínház) "valóban tetszett, azokat az apróságokat leszámítva, amelyek azért zavartak, mert nem találtam rájuk magyarázatot"



Tréfa, szatíra, irónia és mélyebb értelem (Új Színház) "az ördög figurája és játéka megragadott, de maga az előadás szétesett, talán túl hosszú, talán túl sok a helyszín, nem tudom..."



Vízkereszt vagy amit akartok (Vígszínház) "csak tátottam a számat: ekkora nézőtér, ennyi páholy, ekkora színpad, vízzel, csónakkal, kutyával, de az előadás szerintem nagy nevű színészek kevésbé sikeres produkciója" "számomra kiábrándító volt, talán azért mert többet vártam a szereposztás alapján" "ez a fajta üres látványosság, ez a hatásvadászat a biztos pénzügyi háttér, és nem a professzionalizmus jele, legjobban a kutya tetszett, mert fegyelmezettségével kitűnt "kollégái" közül"



Zách Klára (Stúdió "K") "az előadás alatt a gyöngéd gyerekfürdetéstől a legkülönbözőbb durvaságokig minden annyira közel történik a nézőhöz, hogy megdöbbent" "néhány olyan pillanat volt, amit meghökkentőnek, kizökkentőnek találtam, úgy érzem az előadás elejétől végig ilyen is lehetett volna" "a szétszakadozó időben (ezt jelzi a mutatók nélkül ketyegő óra) egy dézsa körül kering az előadás bolygórendszere: minden kelléknek funkciója van, ugyanakkor mitikus-szimbolikus jelentést is felidéz"



Hólyagcirkusz (Stúdió "K") "számomra nagy élmény volt, hogy milyen hangokat tudtak előcsalogatni azokból a primitív szerkezetekből" "soha nem gondoltam volna, hogy ilyen "hangszerekkel" ilyen nagyszerű zenét lehet alkotni"



Grimm-mese (Stúdió "K") "nagyon tetszett, hogy láthatóak a színészek, miközben a kezeikben élnek a bábuk" "nem vagyok már gyerek, mégis jól szórakoztam"