A kultúráról szeretnék írni!

De a kultúra embere is egyre inkább rászorul, hogy bulvárcímeket válasszon. Legalább botrányszó legyen az élen becsalinak. És micsoda szerencse, ha a botrány igazi művészetet jelent!

Van Gogh és barátai Szalon-botrányait például, amelyekkel a "régi múlt század", a tizenkilencedik század harmadik harmada telt el, amikor az impresszionisták indultak.

Van Gogh és barátai kitették műveiket a párizsi Szalon kiállításain - és rögvest köznevetség tárgya lettek. A történelmi és egyéb akadémizmushoz szoktatott közönség, s az általuk eltartott kritikusok nem tartották művészetnek, amit az impresszionisták csináltak, festményeiket mázolmánynak ítélték, a festőket pedig az őrületbe kergették. Az "alkotók" festékre spóroltak, éheztek, mentek a nap után, hogy legalább ne fázzanak, képeik pedig az ágy alatt, a sufniban, az ajtó mögött, a szekrény tetején gyűltek.

Van Gogh még a fülét is levágta a dílíházban, azt gondolva őrületében, hogy az öncsonkítással a létet teljesítheti ki. De a lét nem könyörült rajta. Életében egyetlen képe kelt el - öt frankért. Ennek a képnek mostanság ötvenmillió frank az ára. A haszon a kereskedőket gyarapítja. És jut-e belőle a mai Van Goghnak, akit a mai kereskedők kergetnek dílíházba?

Forrás: TEMA
Zelei Miklós