Szilvásy Nándor "szerencsés ember,
megadatott neki, hogy idős korában elérkezzen hozzá a belső felszabadulás, amely egyébként az ifjabb kort szokta jellemezni: lírai gátak felszakadása, szubjektív mondanivaló előtörése egy sajátságos világ megteremtésével, mely legalább olyan abszurd, mint a valódi, de atmoszféráját a maga elegáns, groteszket kedvelő módján maga teremtheti meg.
Szilvásy a grafikus ceruzáját cserélte fel festő ecsetjére. Miként grafikai munkásságának, úgy festészeti oeuvre-jének is egyik jellemvonása - az irónia - itt bújtatottan van jelen. Szilvásy ismeri az emberi realitás határait, így hát látvánnyá formált világában (még ha a helyszínek léteznek, vagy létezhetnek is) pulykák és kaméleonok, képzelt és álmodott lények vonulnak ismeretlen célok felé."